Európában az egyre inkább kiépülő vasúthálózat mellett szükség volt a helyi igények kielégítése céljából a fővonalakhoz csatlakozó mellékvonalak, helyi érdekű vasutak építésére. Ezeket különböző mértékű állami támogatás mellett...
moreEurópában az egyre inkább kiépülő vasúthálózat mellett szükség volt a helyi igények kielégítése céljából a fővonalakhoz csatlakozó mellékvonalak, helyi érdekű vasutak építésére. Ezeket különböző mértékű állami támogatás mellett magántársaságok építették és üzemeltették. Magyarországon a helyiérdekű vasutakra vonatkozólag már találunk célzást gróf Széchenyi Istvánnak „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül” című munkájában is. A fővonalaknak egyenes irányban való vezetését kívánatosnak jelezve a többi között arra is utalt: „Miszerint egyes helyek érdekeinek az a kedvezőbb, ha szárnyvonal vagy jó utak által jutnak kapcsolatba a lehető legrövidebb vasútvonallal, mint mikor a sok kitérések és görbületek által meghosszabbodott vonalon a drágább vitelbért örökre fedezni kell…”
Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közgazdasági osztályából kiküldött bizottmány az „olcsó vasutakról” 1865-ben készített tanulmánya már rendszeresebb megfogalmazását adja a helyiérdekű vasútügynek. Ebben az országos fővonalak mellett a másod- és harmadrendű vasutak csoportját. A harmadrendű vonalaknak tekintik azokat, amelyek „jó mellékutak hiányában az első és másodrendű vasutakból kiágaztatva, kiválóan helyi érdekeket képviselnek.” Ezekre a vonalakra nézve azt javasolták, hogy azok lehetőleg olcsóbban épüljenek és rendeztessenek be és azokat a fővonalak üzemeltetői anyagilag is támogassák. Továbbá javasolták, mivel a mellékvonal-hálózat az ország érdeke, azt a törvényhozás anyagilag (kamatbiztosítással) is támogassa.
Úttörő munkát végeztek báró Aczél Péter és Boros Béni, akik az arad-kőrösvölgyi vasút létrehozásával követendő példát adtak az olcsó, vonalmenti vidék önerejére támaszkodó építkezésnek és a takarékos, de a vidék érdekeit hathatóan kiszolgáló üzletvitelnek. Ezt követően több hasonló jellegű vasútvonal nyílt meg, majd az országgyűlés az 1880. XXXI. tc.-vel a helyiérdekű vasút ügyét rendszerbe foglalva szabályozta.
Az 1880. évi törvény célja volt a helyiérdekű vasutak (HÉV) építésének előmozdítása. Ennek érdekében megkönnyítette az ilyen jellegű vasutak építésének engedélyezését, ösztönözte a külföldi és hazai tőkét a vasútépítési vállalkozásokra, anyagi támogatást helyezett kilátásba az építkezésekhez, lehetővé tette, hogy a vármegyék és egyéb közületek is támogassák a helyiérdekű vasutak létesítését. Különösen nagy értékű volt a helyi (megyei és községi) támogatás az építéshez szükséges területek olcsó vagy ingyenes biztosításával, a vasútépítés céljaira történő adókivetés és közmunkaváltság vasútépítéshez való felhasználásának engedélyezésével. A HÉV-ek építésének finanszírozására részben hazai, részben külföldi tőke befektetésével külön bankok és részvénytársaságok is alakultak. A második HÉV-törvény nyolc évvel később jelent meg (1888. évi IV. tc.) Ez a törvény megállapította, hogy az előző szabályozás alapelvei helyesek voltak, a hazai viszonyoknak megfeleltek, néhány hiányossága miatt azonban szükségessé vált az előző törvény kiegészítése.
http://arch.et.bme.hu/arch_old/kortrs27.html