Possessive constructions

The past years have witnessed a growing interest in the learning of Spanish in the lusophone world and of Portuguese in the Hispanic context. This increase, combined with the fact that native Portuguese and Spanish speakers display several particular specificities that characterise the learning of the neighbour language, has given way to an increase in the number of contrastive works between both languages, as well as to a growth of specific material aimed to the teaching of these languages to the native speakers of the other. With the objective of delving into the particularities of ‘Portuguese as a Foreign Language for Spanish speakers’ handbooks dar nas particularidades dos manuais de Português Língua Estrangeira específicos para hispanofalantes e de concretizar as suas particularidades e o modo como abordam as especificidades mencionadas, and of concretizing their peculiarities and the way they approach the mentioned specificities, this dissertation analyses the existence of thi...

Este trabajo explora las construcciones posesivas del mapuzugun desde la lingüística tipológica contemporánea. A partir de los datos recogidos y previa discusión bibliográfica, se establecen los esquemas posesivos prototípicos del mapuzugun y sus variaciones. Finalmente, se propone una clasificación tipológica de las construcciones de la lengua de acuerdo con la posesión nominal, predicativa y externa, concluyendo con algunas reflexiones generales sobre el fenómeno de la posesión en mapuzugun.

Background and aims: Syntax needs to be processed in order to understand a sentence. Here we studied the event-related brain potentials (ERPs) elicited by syntactic violations: the left anterior negativity (LAN) and the P600. LAN signals the morphosyntactic violations. P600 is assumed to refl ect structural reanalysis when encountering grammatically incorrect, complex, or ambiguous information. In contrast to more often studied languages, in Hungarian, in addition to subject-verb agreement it is also possible to violate objectverb agreement. We created two other types of violation that resulted in the reorganization of the subject and the object while reading the sentence: by either adding the "-t" suffi x to the subject or by omitting it from the object. The experiment aimed at studying whether subject-verb and object-verb agreement violations elicit the LAN and P600 potentials, and the ERP patterns are similar in all three cases. We also studied whether the distance between the words that defi ne the violation affect the ERP components. Methods: The electroencephalogram was recorded from 20 healthy adults while they read sentences word-byword on a computer screen. Half of the sentences were grammatically correct, the other half incorrect. Three types of violations were used and the distance between the violation defi ning words spanned 1-11 words. Results and conclusions: The different types of violations elicited different LAN-P600 pattern of responses, and the two types of reorganization violations elicited different patterns as well. Further, the grammar analysis system was sensitive to the distance variable.

Hangtani osztályok értelmezése-fogalmi tisztázás a bejegyzés sorozathoz A magyar nyelv hangtani szerkezete nemcsak fonetikai, hanem fogalmi szempontból is rétegzett és gazdag. Az alábbi szöveg azokat a kategóriákat tisztázza, amelyek elemzéseim alapját képezik, különösen a gyöki hangalakzatok vizsgálatánál. Önmagukban hangzó hangok a magyar nyelvben 1. Egyedi hang Olyan önálló hangok, amelyeket a történeti magyar nyelvhasználat jelentéshordozóként használt, beleértve régies, nyelvjárási, vagy mára kihalt változatokat is. Példák: Ű, Ű, Ë, Á2. Önhangzó (Czuczor-Fogarasi szerint) A gyökalkotásban részt vevő, cselekvő és jelentéshordozó hangok. Több változatban is megfigyelhetők. Példák: Ě, E, EE 3. Magánhangzó (modern értelmezés szerint) A mai magyar ábécé szabványos hangjai, a helyesírásban is rögzített változatok. Példák: a, e, i, o, ö, u, ü Kéthangú gyökök A magyar nyelv gyökrendszerének egyik alapvető kategóriája a kéthangú gyök, amelyet egy mássalhangzó (gyökhang) és egy magánhangzó együttese alkot. Ezek a hangpárok nem pusztán technikai fonémacsoportok, hanem jelentéshordozó egységek, amelyek a magyar nyelv gondolkodási és kifejezési mélységeit tükrözik. Kéthangú gyökök-a legegyszerűbb, mégis legösszetettebb szóalakzatok A kéthangú gyökök egyik fontos jellemzője, hogy ugyanazon gyökhang két kiejtési változatban is megjelenhet, attól függően, hogy a magánhangzó:

This work proposes a presumably complete syntactic structure of the noun phrase (NP) in Spanish, which includes the maximal projections nP (little n phrase), PossP (possessive phrase), NumP (numeral phrase), DP (determiner phrase), and QP (quantifier phrase).

Cómo citar: Arellanes Arellanes, Francisco. 2025. Estructura de la frase nominal en español con una breve referencia al inglés y al zapoteco de San Pablo Güilá.

¿En qué países de habla hispana se usa la coma decimal y en cuáles, el punto decimal? ¿Y dónde hay, entre ambos tipos de notación decimal, competencia o competición? Por ejemplo, ¿en qué países las personas suelen escribir π = 3,1416… (con la coma decimal) y en cuáles, π = 3.1416… (con el punto decimal)? Este estudio trata esta cuestión tipográfica y dialectológica por medio de una revisión minuciosa de dos de los corpus de la Real Academia Española (RAE), el CORPES XXI y el CREA, cuyas cifras nos indicarán las preferencias en cada país de habla hispana entre 1975 y 2020. También se evaluarán las afirmaciones que hace la RAE sobre estas preferencias al comparar el tipo de notación decimal –punto o coma– que “la Corporación”  indica que se prefiere en cada país de habla hispana con lo que las estadísticas obtenidas en este estudio muestran para cada uno. Es decir, se pondrán en tela de juicio las afirmaciones académicas hechas en la Ortografía de la lengua española (RAE/ASALE, 2010) y estas se enfrentarán con las cifras fríamente calculadas, para ver, por un lado, en qué medida las dos se adecuan y la RAE ha acertado, y, por otro, en qué grado la RAE está equivocada y ha hecho declaraciones falsas sobre estas preferencias nacionales.

Introduction

Concord, or agreement, is defined as the correspondence between the morphosyntactic categories of two or more grammatical units. The most common type of concord across languages is subject-verb agreement in terms of number [SG/PL]. Following Adger (2003), subject-verb concord operates through a checking relationship called Agree. In this relationship, a plural subject bears an interpretable feature [num: Pl], which checks and values an uninterpretable feature [unum:] on T. However, certain structures cannot be formed using this mechanism. In fact, it refers to the condition in which the verb cannot agree with the plural subject. This phenomenon, known as singular concord, primarily concerns [NUM] agreement. In other words, despite the plural nature of the subject, the verb carries a singular agreement morpheme, as illustrated in (1):

Mehman –ayl -ian  hat/            hat      -en.       

    Guest        -PL -Their            come. 3SG /  come  -3PL.       
  ‘Their guest come.’
While some plural subjects can co-occur with a verb carrying a singular agreement morpheme, others cannot, as shown in (2): 

Aw moalem-ayla hat  -en      /*hat.                                       

    Those teacher-PL    come  –3PL/  come(3SG)                               
    'Those teachers come.'
This study aims to find out whether a non-lexicalist approach is needed to describe the process of singular concord in Kalhori Kurdish. The ability to describe the subject-verb agreement in this language can be used as a criterion for evaluating the explanatory adequacy of different theoretical approaches to Kalhori Kurdish.


Materials and methods:

To address the challenge outlined above, this study analyzes Kalhori Kurdish sentences collected by the authors, who are native speakers of the language. The research focuses on two questions:

Is the subject-verb agreement relation determined at the Computational System?
Alternatively, can this relation be computed post-syntactically?

To investigate these questions, the analyses proceed as follows: first, we introduce various hypotheses that account for agreeing and non-agreeing verbal forms. Then, we evaluate whether these hypotheses can explain the different structures in Kalhori Kurdish.


Discussion and Results

Let us consider the first hypothesis. In 1995, Henry recognized differences in agreement patterns between full DPs and plural pronouns in Belfast English (BelE). The former can co-occur with plural or singular verbs, as shown in (3a-b):

a) The children is happy.
b) The children are happy.

However, singular concord is not allowed with plural pronouns, as illustrated in (4a-b):

a) They are happy.
b) *They is happy.

To account for these seemingly incompatible sentences, Henry (1995) proposed a configuration in which two subject positions are responsible for these variations. In this framework, referred to as the Two Subject Positions Hypothesis, plural pronouns are located in the specifier position of AgrsP (agreeing position), and full DPs remain in the lower position (spec TP), which is a non-agreeing position. Henry (1995) suggests that plural pronouns must raise to spec AgrsP, ensuring obligatory agreement.
According to Tubau (2022), the negative phrase is a maximal projection that dominates TPs and is itself dominated by AgrsPs. If a negative polarity item (NPI) rises from its initial position (spec TP) to check its features in AgrsP, it exits the licensing domain of NegP, causing the derivation to fail. Based on this prediction, it can be assumed that in a structure with an NPI in its subject position, the subject-verb agreement would not be triggered. However, the following example from Kalhori Kurdish challenges this assumption. In this sentence, although the subject has remained in its base generating position (spec TP), the subject-verb agreement is still allowed.

Hich-Kam a awan          na-t-en.       

Any-one    of  them      Neg-come-3PL.   
‘none of the girls come.'
Some scholars suggest that the nature of the subject should be considered as an important factor in subject-verb concord. Relying on the nature of subjects in Farsi, Karimi (2005) proposed two different subject positions. She argues that non-specific subjects remain in their base generating positions (in PredP). They do not check their case and number features. By contrast, specific subjects raise to the specifier position of vP, where they trigger subject-verb agreement.
Adger & Smith (2008) proposed the third hypothesis. They observed that singular concord constructions in Buckie English (BuckE) did not correlate with the agreement mechanism in BelE and Welsh. The Two Subject Positions hypothesis cannot be applied to BuckE data in the case of interrogatives (more elaborated in section 4). Therefore, they proposed a new hypothesis, where the presence of an N feature impacts the possibility of agreement marking.
In addition to different theoretical argumentations, we argue that confirming or rejecting these assumptions requires empirical analysis of Kalhori Kurdish. This study demonstrates that counterexamples invalidate these proposed mechanisms. As for the post-syntactic mechanism in Distributed Morphology and some morphological operations such as Impoverishment (Bonet 1991, Noyer 1998), we adopted this non-lexical approach as the most appropriate model to describe and determine the variation of agreement patterns in Kalhori Kurdish.


Conclusions

Overall, the analyses indicated that the assumptions of lexicalists cannot explain why singular concord is possible in some sentences with plural subjects, while it is not allowed in others. On the other hand, analyzing the data within the framework of Distributed Morphology showed that the dual behavior of these Kurdish structures can only be explained by considering morphological operations such as impoverishment and the post-syntactic agreement process.

An analysis of the rare examples of the use of l-participle/adjective as a non-finite form in adnominal phrases in the damaskini and similar sources from 17th-19th century Bulgaria and Macedonia. The participles is used mostly on place of Church Slavonic present active (ǫšt-) participles, and in some sources it competes with the passive (n/t-) participle as well. In earlier stages of the dialects underlying damaskini, the l-participle likely was not replaced by the v-participle as the general past active form, as in the varieties underlying OCS canon. Presented at the conference "33. JungslavistInnen Treffen" in Freiburg, 18.09.2025.

lõadásomban a jyväskyläi hungarológiai programot szeretném részletesebben bemutatni. Biztos vagyok benne, hogy többen hallottak már a jyväskyläi hungarológiáról, az ott zajló oktatásról, tudományos munkáról, s biztos vagyok abban is, hogy sokan vannak azok, akik már megfordultak nálunk. Lektori munkám két éve alatt számos olyan kérdést kaptam, hogyan is mûködik a mi programunk, mitõl ennyire ismert és sikeres. Mostani elõadásomban ezekre a kérdésekre próbálok választ adni. "Finnországban jelenleg három egyetemen lehet hungarológiát tanulni: Helsinkiben, Turkuban és Jyväskyläben (más egyetemeken -Ouluban, Tamperében, Joensuuban -is folyik magyartanítás, de csak bizonyos kurzusok keretei között)" (Lahdelma-Fábián 2006). Emellett Helsinkiben és Turkuban hungarológiát a finnugor nyelvészeten belül lehet tanulni, Jyväskyläben viszont ez önálló képzésként mûködik.

This paper reports on a set of experiments designed to test the binding potential of prenominal possessives in Bulgarian, Macedonian, and Serbian. Despić (2013) argues that the differences in binding possibilities observed between English and Serbian provide support for the Parameterized DP Hypothesis (e.g.,

Systems of grammatical gender are widespread, yet evidence on how these systems emerge is surprisingly scarce. We report on novel research using storyboard experiments in six Oceanic languages of Vanuatu and New Caledonia, to probe the initial stages in the emergence of grammatical gender from possessive classifiers. This would appear to be an unlikely source, yet we can demonstrate the development and investigate it through current experiments. Our storyboard experiments were designed to reveal the use of classifiers as reference tracking devices across units of discourse and in different interactional contexts. The particular interest is in the degree to which the use of these classifiers becomes fixed and hence redundant for given nouns. The general interest is the investigation of the way in which apparently useful distinctions are lost, as transparent classification becomes opaque.

o The Cserged Prayers are a small set of 19th-century copies of earlier manuscripts, consisting of Protestant Lutheran hymns and other texts translated from German and written with Latin alphabet, first studied by Fran Miklosi (Miklosich 1856). o The Slavic inhabitants of a village called Bolgárcserged in Hungarian, or Cerg u Mic in Romanian, were the descendants of Bulgarians who were forced to move from northwestern Bulgaria to Transylvania most likely in the 13th century.

1 A note on terminology: I follow the distinction (adopted in the Russian linguistic tradition) between grammatical categories as obligatorily encoded sets of mutually exclusive grammatical meanings (such as tense or case) and grammemes as particular members of these sets (such as past, present, future, nominative, genitive, etc.).

Dialect identification plays a crucial role in understanding the linguistic and cultural nuances of the Coptic language, the last stage of Ancient Egyptian, an Afro-Asiatic language. Despite its historical significance, there has been limited research in this area. This study introduces a supervised machine learning approach to Coptic dialect identification, aiming to bridge this gap in linguistic research, by leveraging advanced feature engineering and multiple classification algorithms.

The authors are extremely grateful to Raffaele Simone for his insightful comments to previous versions of the paper and to the anonymous reviewers for their valuable comments and suggestions. Responsibility for any errors lies solely with the authors. The article is the result of the close collaboration of the two authors. For academic purposes, though, Federica Cominetti bears the responsibility for Sections 2 and 5, and Valentina

they are, of course, free of all responsibility for my conclusions. 2 The two kinds of relationship between the possessed noun and its possessor distinguished in this system have been called different names with sometimes slightly varying meanings: alienable and inalienable, noninherent and inherent, external and internal, or mediated and direct. I use the last set, following the definitions of Seiler (1983) that mediated possession is a relation in which an object belongs to a group of objects that can be possessed or not by the possessor, and that direct possession describes the relation of a part to its whole. Inalienable, in contrast, refers to those terms that are always possessed, although marked by either the direct or mediated morphemes, such as body parts and kin terms. 3 Following the convention of Campbell and Langacker (1978), * indicates reconstructions for a single branch of the family (Proto-Nahuatl or pre-Nahuatl, Proto-Tepiman, etc.) while ** indicates Proto-Uto-Aztecan (PUA) reconstructions; given the limitations of present research, it has not always been possible to distinguish the latter as to the approximate stage of PUA (PUA, Proto-Southern-Uto-Aztecan) for which they are hypothesized.

s Thursday 10 December What's /nu/?: Relative prolixity in Zenzontepec Chatino (Otomanguean) Eric Campbell The Zenzontepec Chatino language of Oaxaca, Mexico, is typical of Otomanguean languages in exhibiting great formal complexity in the encoding of morphological categories, but formal simplicity for expressing a wide range of syntactic and discourse functions. The language has several particles that serve as nominalizers, complementizers and relativizers, the most frequent and flexible of which is the particle /nu/. It is a head initial language, and relative clauses follow their heads. Nouns of any grammatical function (subject, object, indirect object, instrument, locative, adverbial, and alienable or inalienable possessor) can be relativized. A common discourse strategy is to avoid lexically dense expression by spreading information across multiple relative clauses, which may be iteratively embedded or placed in apposition, leading to prolix sentences. The profusion of rel...

Reproduced with permission of the copyright owner. Further reproduction prohibited without permission. l i s t o f t o o ;: The label 'Asahi Newspaper7 in square brackets following m any of the examples shows that the sentence is taken from the newspaper. The nam e in square brackets indicates the author of the text from which the sentence is taken. Some sentences have been slightly modified to clarify the point un d er discussion. A sahi N ew spaper Taken from articles in the Asahi Newspaper. M iyao, Tomiko. Kyara no kaori (The scent of yew). 1981. Tokyo: Chuo Koron. Kureopatora (Cleopatra). Currently appearing in serial form in the Sunday Edition of the Asahi Newspaper. M ukoda, Kuniko. A un (A pair of stone lions). 1981. Tokyo: Bungei Shunju. Onna no hitosasi yubi (A w om an's finger). 1982. Tokyo: Bungei Shunju. Sekai no owari to haado boirudo w andaarando (Hard-boiled w onderland and the end of the world). 1985. Tokyo: Shinchosha Ltd. Seiko, Tanabe. Uba tokimeki (The beating of G randm a's heart). 1984. Tokyo: Shinchosha Ltd. Reproduced with permission of the copyright owner. Further reproduction prohibited without permission.

Drawing on a corpus-based typology of 24 spoken dialects of contemporary Arabic and Aramaic, we explore relevant microvariation along the VO-OV spectrum in Central Semitic, which holds implications for the still understudied VO-to-OV shift. While the literature emphasizes that this type of syntactic change is only possible under external pressure, our findings demonstrate that this development is also driven by internal dynamics, in particular the syntax of definite objects. Our study shows a robust tendency for pronouns and definite object NPs to be selected first for preverbal placement; being originally left-dislocated topics with resumption, this at times results also in higher rates of object cross-referencing. Furthermore, this corpus-based typology also highlights the importance of a gradient approach to word order variation and change as well as the importance of studying distinct object types, which, together, help us document mixed systems that in themselves can be diachronically stable.

De l'usage de l'étrangeté syntaxique : les structures agrammaticales dans la versification basque du 17 ème siècle B. Oyharçabal (CNRS, UMR IKER) §1. Introduction. 1 Le basque est réputé être une langue à ordre libre. De fait, il se caractérise par la variété des possibilités offertes quant à l'alignement des constituants de phrase, même si cette dive rsité n'est pas en réalité dépourvue de contraintes (Ortiz de Urbina 1989, Rebuschi 1989). Cette relative liberté constitue une caractéristique de la langue que les grammaires descriptives ne manquent pas de signaler depuis une bonne centaine d'années (Ithurry 1895, EGLU-1 1985, 1987). Ce trait pour autant ne se retrouve pas dans les constituants internes aux structures syntagmatiques projetées par les catégories lexicales autres que V ; les SN 2 notamment, lesquels peuvent accueillir plusieurs types de constituants, forment des structures assez fortement contraintes de ce point de vue (Artiagoitia 2001). Ainsi, en ce qui concerne l'alignement des constituants, les adjectifs doivent être à droite du nom tête, et les quantifieurs cardinaux (autres que bat 'un' et bi 'deux') à gauche, contrairement aux déterminants qui sont en fin de syntagme. C'est ce que montrent les exemples suivants : (1) liburu eder hau vs *eder liburu hau 'ce beau livre' livre beau Det beau livre Det L'exemple (1) m ontre qu'un adjectif comme eder 'beau' doit obligatoirement suivre le nom qu'il modifie. (2) bost emaztekiak vs *emazteki bostak 'les cinq femmes' cinq femme.Det femme cinq.Det L'exemple (2) illustre le fait qu'un quantifieur cardinal comme bost 'cinq' doit précéder le nom tête.

Romana Guarnieri 1913-ban született Hágában. A középkori női misztika egyik legnagyobb hatású olasz szakértője. Nevéhez fűződik többek között az Egyszerű lelkek tükre című középkori misztikus szöveg több kéziratának felfedezése és kiadása, a szerző -Marguerite Porete -azonosítása, és a mű történeti hátterének és utóéletének publikálása. 1938-tól 1962-ig szoros munkakapcsolatban tevékenykedik Don Giuseppe De Lucával, akivel több igen fontos vallástörténeti folyóiratot (Archivio italiano per la storia della pietá, Bailamme) és publikációs sorozatot (Edizioni di Storia e Letteratura) szerkesztett. -Elsőként azt szeretném megkérdezni Öntől milyen módon jutott el a női misztikához, mint kutatási területhez, és ezen belül is elsősorban Marguerite Poretéhez, akinek az azonosítása az On nevéhez fűződő leghíresebb tudományos felfedezés?

"A szollásban-is sok rut illetlenségek vagynak, mellyek-is ez okbol származtak, hogy senki a' szóknak tulajdonságikat fel nem keresi, sem azokat a' több nyelvekhez, és ezen nyelvbéli hasonló szollásokhoz, nem alkalmaztatja, hanem tsak kiki a' mint tsetsemö korában szollni tanult, öreg-korában-is ugy szoll; melly miatt ez az ékes, és bölts nyelv igen meg-otrombúlt, és elparasztúlt." (Geleji Katona István, 1645) Előadásom elméleti célja, hogy a nyelvi változás és az írott nyelv kapcsolatrendszerének egy kevéssé tárgyalt vetületére hívja föl a figyelmet, gyakorlati haszna pedig talán az lehet, hogy egy több kutató által stabil váltakozásnak tekintett nyelvi jelenség több évszázadon átívelő fönnmaradását indokolni tudjuk. Az írott és beszélt nyelv, valamint a nyelvi változások kapcsolatát tárgyalván elsőként mindig az jut eszünkbe, hogy a nyelvi változás a beszédből indul, az írott nyelvi közeg pedig konzerválja a nyelvi változás előtti állapotokat. Ugyanakkor Benkő Loránd a nyelvi változások kérdéseit tárgyaló tankönyvében (1987: 237) figyelmeztet egy különleges változástípusra: az írott nyelvnek a beszélt nyelvre gyakorolt hatásáról ír abban a fejezetben, amely Az írás szerepe a nyelv történetében címet viseli. Az írott nyelv szerepét legfőképpen a nyelvi standardok kiformálódásában véli bemutathatónak. Emlékeztet arra (241), hogy az írott nyelv tekintélye növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb hatást gyakorol a beszélt nyelvre, és hogy bizonyos, időrendiségükben másodlagos mai szóbeli ejtésmódok a régi írott nyelvnek köszönhetők. Magyar nyelvtörténeti példája ennek a régi írott Zala földrajzi névnek a Szala ejtés ellenében mára már kizárólagossá vált Zala ejtésmódja (241), vagy az általa rohamosan terjedőnek tekintett, kiejtésünkben jól észlelhető, az írásképhez közelítő jelenségek, mint például az egyszer szó egyszer ejtése a korábbinak tekintett eccer rovására, vagy a kisebb szónak íráskép szerinti ejtése. Az írott nyelvi jelölés szerinti ejtést, azaz a "szóban lévő befolyásolási irány legjellemzőbb tünetét, a betűejtést" e helyütt említi, mint olyan tényezőt, amely a szavak íráskép szerinti ejtését hozza vissza a beszédfolyamatokban már megváltozott szóalakváltozatok rovására. Ebben a folyamatban kulcsszerepe van az írott nyelv magas társadalmi tekintélyének: ennek következtében ugyanis a beszélő azt hiszi, hogy akkor beszél szépen, ha az írott nyelvet követi szóbeli megnyilatkozásaiban. Előföltevésem az, hogy talán akaratukon kívül, de hasonló úton jártak a nyelvi sztenderdizációs folyamatokban fontos szerepet játszó régi nyelvtaníróink is. Az inessivusi -ban/-ben ragban megjelenő nyelvi váltakozást vizsgálva arra a kérdésre keresem a választ, hogy miként maradhattak fönn, sőt válhattak a szóbeliségben presztízsváltozattá olyan nyelvi megoldások, amelyeket -véleményem szerint -brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk

In several regions of Japan, various dialects exhibit a peculiar suffix-me, which mostly attaches to animal names, and seems to carry out various functions. The exact nature of its use is, to some extent, still unclear, since this-me is alternatively described as expressing endearment, familiarity or smallness, or, on the contrary, depreciation, fear or distance (which lead to some authors regarding it as two different homophonous suffixes). On a more grammatical scale, its relationships with definiteness, with plural and collective number and with animacy have also been questioned. Thus, this article aims at examining the different uses of-me in Japanese dialects, and its possible connection with other suffixes, in order to tackle the question of its origin(s).

Direct object clitics in Modern Standard Romanian display different properties depending on whether or not they double an object. We propose a dual analysis for the clitics: they function as agreement makers when they double an object and as pronouns when they do not. Furthermore, the lexical entries differ beyond the presence or absence of pronominal referential features, and this accounts for the split behavior. The analysis is placed in its historical context and extended to other varieties of Romanian. Finally, we argue that the Romanian lexical split is not an isolated phenomenon: multiple similar splits can be found in the typology of agreement marking.

L'articolo indica linee guida per un insegnamento della lingua ungherese a stranieri adulti. Sono elencati i problemi riscontrati nei modelli pi\uf9 seguiti e fatte alcune proposte pratiche che vogliono aggiornare alla situazione attuale l'insegnamento dell'ungherese ma in generale delle lingue straniere ad adulti. Le considerazioni sono fatte sulla base di un importante sostegno teorico dato dal modello della grammatica funzionale proposto da Simon DIk

This paper presents three independent instances of a circumlocution which translates as "son of the land/earth/country." The examples span some four millennia, three continents and three biological classes. The first is an expression for the snake used in ancient Egypt; the second is a euphemism for the wolf used in Irish since medieval times; and the third is a circumlocution for the Jerusalem cricket which is still used by Spanish speakers in the Americas.

Azokban a több birtokra utaló szóalakokban, amelyekben a szótő mássalhangzó ra végződik, a tő és az i közötti hangszelet annyira feltűnően azonos alakú a hagyomá nyosan egyes szám harmadik személyű birtokos személyragnak vagy személyjelnek nevezett toldalékkal, hogy kell, hogy legyen közük egymáshoz:1 * Köszönettel tartozom a cikk korábbi változatát olvasó névtelen lektornak értékes észre vételeiért. A cikkben továbbra is benne levő hibákért a felelősség egyedül engem terhel. 1 Néhány kivétel azért van. Ilyenek például a Rebrus (2000: 921) által is említett barátja -barátai, korlátja -korlátái. Ezek azonban egyrészt csekély számúak, másrészt ennyi eltérés bőven belefér az allomorfiába.

Fenyvesi Anna -Zsigri Gyula Hangsúlytalan szó eleji szótagok adaptációja amerikai magyar kölcsönszavakban: Elméleti vonatkozások 1. Bevezetés Egy olyan nyelvben, mint a magyar, ahol az elsődleges szóhangsúly mindig a szavak első szótagjára esik, a hangsúlyos szótag előtti fonetikus tartalmat a beszélők nem feltétlenül értelmezik a prozódiai szó részeként. Azokban a kölcsönszavakban, amelyekben az átadó nyelvi hangsúly nem az első szótagon van, a magyar nyelv nyelvváltozatai egyhangúlag úgy integrálják a pretonikus szótagot, hogy hangsúlyát ide mozgatják. Az amerikai magyar nyelvváltozatban azonban létezik még egy stratégia a hangsúlytalan szó eleji szótagok kiküszöbölésére: a szótag törlése. Ez a tendencia megfigyelhető az amerikai finnben is, ahogyan azt egy korábbi publikációnkban már elemeztük (Fenyvesi-Zsigri 2007), és hasonló ahhoz a jelenséghez, amit az angol gyereknyelvben is megfigyeltek (vö. ['dʒɪɾɨf] és [dat h ] mint a giraffe [dʒɪ'ɾaf] kezdetleges alakja, Stemberger-Bernhardt (1998: 418). Jelen dolgozatunkban ezt a jelenséget értelmezzük az Optimalitáselmélet elméleti keretein belül (vö. Prince-Smolensky 2004, Kager 1999), percepcionálisan motivált megszorítások és megszorításhierarchiák segítségével (vö. Kenstowitz 2001, Peperkamp-Dupoux 2003, Steriade 2001, Kenstowitz-Atiwong ms.). Mint a legtöbb finnugor nyelvben, a magyarban is szó eleji szóhangsúly van -ezt egyébként a nyelvcsalád egyik legszembetűnőbb fonológiai jellemzőjének is tartják (Austerlitz 1987: 574). A szó eleji hangsúly a magyar nyelv minden magyarországi (MM) és egyéb kárpát-medencei nyelvváltozatában egyeduralkodó. Amikor nyelvünk olyan szavakat kölcsönöz, amelyek az átadó nyelvben nem szó eleji hangsúllyal rendelkeznek, ezek a szavak brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk

A leíró hangtani osztályozások egyetértenek abban, hogy az igazodás nem eredményez fonémaváltást, a hasonulás viszont igen, az egyes esetek besorolásában mégis eltérnek egymástól. 1 Véleményem szerint ez a bizonytalanság a fonémaváltás fogalmának a tisztázásával megszüntethető vagy legalábbis jelentős mértékben csökkenthető. Ahhoz, hogy két beszédhangról megállapíthassuk, hogy ugyanannak a fonémának a változatai, vagy különböző fonémák, tudnunk kell, hogy melyek azok a fonetikai különbségek, amelyeket a nyelv felhasznál a fonémák megkülönböztetésére. Az Ockham borotvájaként 2 is emlegetett takarékossági elv megköveteli, hogy ezt a lehető legkevesebb fonetikai különbségről állítsuk. Vegyük például ezeket a fonémapárokat: p-f, b-v. Az első tag mindkét esetben kétajkú mássalhangzó, a második pedig ajak-fog hang. Ennek a szembenállásnak csak akkor tulajdoníthatnánk fonémamegkülönböztető szerepet, ha lenne legalább egy olyan mássalhangzópár, amelynek a tagjai csak ebben különböznének egymástól. Ilyen azonban nincs. A magyarban a kétajkú mássalhangzók mind zárhangok, az ajak-fog hangok pedig mind réshangok. Ezt a különbséget a t-sz, d-z párok miatt mindenképp fonémamegkülönböztető szerepűnek kell tekintenünk, nincs tehát szükségünk arra, hogy a bilabiális és labiodentális képzés közötti különbségnek ilyen szerepet tulajdonítsunk. A p azonosításához elég csak annyit mondanunk, hogy zöngétlen labiális zárhang, az f-thez pedig, hogy zöngétlen labiális réshang.

Earlier it was shown that Ainu is a relative of the Sino-Tibetan family; within the Sino-Tibetan family Ainu is quite close to the Qiangic branch. This paper continues the work on discovering structural and lexical similarities between Ainu and the Sino-Tibetan family. In Qiang there are eight directional prefixes, while in Ainu there are only three. All directional prefixes of Qiang can be immediately attached to verbal roots, and in Ainu only one directional prefix can be immediately attached to the verbal roots. However, beside some differences between the two systems, there are also notable similarities. The Ainu directional prefix he-/e-originally meaning "head" and expressing the meaning of moving toward somewhere correlates to the Qiang directional prefix ə-/ɑ-/a-/V-meaning "in". The Ainu directional prefix ho-/o-originally meaning "genitalia" and expressing the meaning of moving from somewhere correlates to the Qiang directional prefixes ɦə-/ɦɑ-/ɦa-/ɦV-meaning "downward", and hə-/hɑ-/ha-/hVmeaning "out".

Symposion über Syntax der uralischen Sprachen 15-18. Juli 1969 in Reinhausen bei Göttingen. IM AUFTRAGE DER AKADEMIE IN GÖTTINGEN HERAUSGEGEBEN VON WOLFGANG SCHLACHTER VANDENHOECK & RUPRECHT IN GÖTTINGEN 1970. 1. 1969. július 15-18-a között tartották meg a Göttingen melletti Reinhausenben az uráli nyelvek szintaxisának szimpozionját, melyen a finnugor, a finn, a magyar és az általános nyelvészet tizenhét neves kutatója vett részt: német, finn és magyar nyelvészek. A vendéglátó a Göttingeni Tudományos Akadémia volt, de a Göttingeni Egyetemi Kör ( = Universitätsbund) is részes volt a szives vendéglátásban. A magas színvonalú tudományos tanácskozásnak WOLFGANG SCHLACHTER, a göttingeni egyetem kiváló finnugor professzora volt a fáradhatatlan és a tudomány nemes szolgálatától áthatott szervezője. A szimpozion előadásait és korreferátumait, vitáit az "Abhandlungen der Akademie der Wissenschaften in Göttingen" sorozatában (Philologisch-Historische Klasse. Dritte Folge Nr. 76. Göttingen, 1970. Vandenhoeck & Ruprecht) adták ki. A szimpozion részvevői az uráli nyelveket történeti és leíró szempontból széleskörűen és sokoldalúan vizsgálták meg, és előrevitték az uráli nyelvekre vonatkozó ismereteinket. Az előadások legnagyobb része leíró szempontú volt, de természetesen nyelvtörténeti következtetésekre is alkalmas eredményekre jutottak. 2. BALÁZS JÁNOS ("Zur Ausbildung der ältesten uralischen syntagmatischen Verbindungen" 23-31) a legrégibb -inkább preuráli, mint uráli -szintaktikai kapcsolatoknak a kialakulásáról értekezett, és régebbi kutatásai eredményeit fejlesztette tovább. PAAVO. RAVILA, FOKOS FUCHS DÁVID, LAKÓ GYÖRGY, PAPP ISTVÁN és mások eredményeiből kiindulva kutatja tovább BALÁZS JÁNOS az uráli, jobban mondva a preuráli korszak föltehető legrégibb szintaktikai szerkezeteit, melyek szerinte névszókból és igékből meg ezeknek névmási, ill. mutatószói értelmezőjéből álltak. BALÁZS szerint a legrégibb szintagmák, majd toldalékok kialakulásában nagy volt a szerepük az értelmezői funkciójú névmásoknak, illetőleg az összetett névmásoknak is. Ezek eredetileg úgy keletkeztek, hogy valamely kérdő névmást valamely mutató névmás determinált, pl. észt kesse 'wQrT~=:*ke-se 'wer ist das?'. Voltaképpen tehát az effélék mondatok voltak. Sok egyéb példából azt a következtetést vonja le BALÁZS JÁNOS, hogy a t, n, k, m, l névmási toldalékok fogalomszavaknak és névmási elemeknek a szintaktikai kapcsolatából keletkeztek. így keletkeztek a legrégibb adverbiumok, az igekötők és a névutók is, sőt a névszói esetragok és az igei toldalékok is, de ezek legeredetibb fokon névmástöveken jelentkeztek, névmásoknak voltak a névmási értelmezői. • ^ WOLFGANG SCHLACHTER, korreferátumában rámutat arra, hogy BALÁZS JÁNOS hipotézisét a mai uráli nyelvekből megnyugtató módon nem lehet igazolni, és kérdés, hogy a BALÁZS által bemutatott összetett névmások megvoltak-e már abban a kétségtelenül kezdetleges nyelvi korszakban. Az efféle nyelvi kifejezésekből: azl fiúi nem is fejlődhetik értelmezős szerkezet. Nem is fordítható így meg: fiú az; és egyik sem lehet értelmezős szerkezet, mint amilyen például: Ádám, a bátyám. "Die echte Apposition setzt den voll entwickelten Satz voraus, da sie eine Kontamination von attributivem und prädikativem Verhältnis ist. Sie dürfte deshalb ebenfalls -jünger sein als die im Vortrag analysierten Zustände" (i. m. 33). SCHLACHTER nem tagadja az ősi suffixumoknak névmásokból való származását, de nem úgy magyarázza, mint BALÁZS. BENKŐ LORÁND is elfogadja lényegében az esetragoknak egykori névmásokból való eredeztetését, mint SCHLACHTER, de szerinte sem tekinthető megoldottnak ez a kérdéskör, és ő is rámutat néhány olyan jelenségre, melyek a névmástöveknek szituátorrá válását megvilágíthatják. 3. BENKŐ LORÁND ("Zur Frage der uralischen Nomenverba im Lichte der ungarischen Sprachgeschichte" 36-45) a magyar nyelv nomen-verbumainak, illetőleg ambivalens tőmorfémáinak történetével foglalkozik, elsősorban magyar nyelvtörténeti, majd uráli szempontból, vagyis a rokon nyelvek ambivalens tőmorfémáival való kapcsolatának szempontjából. Megállapítja, hogy a) ezeknek a száma á magyarban jóval nagyobb, mint ahogy eddig gondoltuk, különösen a képzett ambi-

Az -n t-re végződő igék imperatívuszáról Zrínyi Miklós nyelvében "Ne bántsd a magyart!" Zrínyi Miklósnak Az török afium ellen való orvosság című röpiratából származik ez a híres jelszó -csakhogy eredetileg nem így hangzott, mondhatnám, ha hallhattam volna, de hát nem hallhattam, csak leírva láthattam: "Ne bánts a magyart!" (Zrínyi : 1080)). A filológia fölfigyelt erre a mai nyelvi kánontól eltérő, Kovács Sándor Ivántól archaikusnak minősített igealakra. Erről az igealakról szeretnék itt elmondani egyet s mást. Egy másik Zrínyi pamflet, a Vitéz H adnagy II. részében (Aforizmusok Cornelius Tacitusra) a 82. szám alatt ezt olvashatjuk: "Ne illesd, ha lehet, az ellenséged kicsin bosszúsággal. A kicsin bosszúság haragot nyit az emberben, és bosszúál lást hí. Vagy hogy megronts az ellenségedet, vagy hogy ne piszkáld. Rossz arculcsapás az, akiért kettőt adnak." (Zrínyi 2003: 333) A fenti két bekezdésben a -£ végű igék két alaptípusával találkozhatunk: a rö vid magánhangzó + t végüeket (a továbbiakban V T) az "illet", a dentális + t végű eket (a továbbiakban DT) a "bánt" és a "ront" képviseli. Sajátságos viselkedésük miatt ezeknek az igéknek az imperatívuszi alakjai (továbbiakban im p) érdekelnek bennünket. Egy megjelenés alatt lévő írásomban (Simoncsics 2006) részletesen tárgyaltam a -t végű igék jelentés-és alaktanát. Összefoglalva itt csak annyit mondok, hogy VT típus imperatívuszában törlődik a -1: "illet", im p illes-d, míg a DT típusban megmarad: "dönt", im p dönts-d. A két típus közös sajátossága, hogy bennük az im p általánosan használt -j jele helyett -s jelentkezik. Ezt a je lenséget a -t képzőnek azzal a tulajdonságával magyaráztam, hogy benne (előtte) egy susogó lappang ($), amely a -t törlésekor a fölszínre törve -s-ként manifesz tálódik, az imp -y'-je pedig hasonul ehhez a susogóhoz: ille$t -> (im p -t tör lés) -> ille$-(-s manifesztálódás) -> illés-( -j hasonulás) -> illes-s.1 A -£ igevég nem egyszerű hangtani sajátosság, hanem jelentéstani funkciója van: műveltető képző, amelynek a törlése is jelentéstani okra vezethető vissza. Ez az ok pedig a műveltetés és a parancsolás egymást kizáró viszonya, amit legegyszerűbben így foglalhatunk össze: ha műveltetünk, nem parancsolhatunk, ha parancsolunk, nem műveltethetünk. Másképpen: a műveltetés és parancsolás kiegészíti egymást, vi szonyuk egymást kiegészítő, azaz komplementáris disztribúció. Az az egész, amit

Arabic nouns can be marked for definiteness or indefiniteness. The definite article is the prefix ''Al-,'' which confines the determiner class to a single element ''Al-.'' This topic is generally discussed under noun inflections, such as Gender, Number, Definiteness, and Case (GNDC), in grammar textbooks. The primary aim of this paper is to expand the Arabic determiner class (DET) by incorporating additional lexical items and providing a detailed description of their syntactic context within noun phrases (NPs). In traditional grammar, these lexical items are typically classified as noun adjectives and, at best, are referred to as noun specifiers since they modify the head noun. However, these ''nouns'' exhibit limited inflection compared to regular adjectives and occupy a specific position within the NP sequence. Additionally, the modified head nouns are constrained in their inflectional attributes, Number, and Definiteness. Our approach is qualitative and guided by morpho-syntactic considerations. We conduct an in-depth analysis of the grammatical features of ten lexical items, focusing particularly on the dependencies between the determiner and the following noun. This analysis also addresses some semantic properties. By focusing on context-sensitive grammatical rules, the study shows how these methods can enhance precision in parsing and reduce ambiguity in NLP tasks, highlighting the potential for developing more refined grammar for Arabic. This work is a prototype for comprehensive studies in linguistics and NLP.

The paper discusses issues in the grammar of Case marking in the DP by focusing on two interrelated puzzles in the syntax of Bulgarian nominalizations. The first puzzle concerns the ban on strong pronouns to act as DP-internal subjects. We argue that this is due to a morphological Case conflict, and we also discuss some historical considerations bearing on the loss of the genitive in Bulgarian. The second puzzle we discuss concerns DPs headed by an object nominal which show no traces of a Case conflict. The paper offers some considerations bearing on the genitive-dative Case syncretism in the history of Bulgarian. * We dedicate this paper to Catherine Rudin, whom we admire very much as a linguist and as a person. We would like to thank Steven Franks for discussing various relevant issues with us and an anonymous reviewer for highly valuable comments, which have helped us improve the paper. For the requirements of the Italian academic system Iliyana Krapova takes responsibility for sections 1, 2, and 3 and Guglielmo Cinque for sections 4 and 5.

“El estudio del lenguaje humano es un tema amplio, en este sentido es necesario abordarlo desde diferentes disciplinas y áreas para intentar comprenderlo. Estas áreas van desde la lingüística descriptiva, donde se realizan los estudios enfocados a entender su estructura, es decir, los diferentes niveles de estudio. Otras áreas como la psicolingüística, la sociolingüística, la lingüística antropológica, la teoría del lenguaje, que es donde se buscan y exploran los fundamentos teóricos del lenguaje, incluyendo la filosofía del lenguaje y la semiótica, entre otras. También se hacen estudios desde la adquisición y lingüística computacional, y por supuesto que existen varios trabajos en estas áreas mencionadas. Se puede ver entonces que el estudio del lenguaje es multi e interdisciplinario, que combina conocimientos de las ciencias sociales y humanidades, cognitivas y tecnológicas (aquí solo nos enfocamos en lo social). Los estudios desde diferentes perspectivas nos ayudan a entender desde cómo funcionan las lenguas, los elementos que usamos para comunicarnos, y cómo podemos mejorar la comprensión y expresión lingüística. En todas las sociedades humanas, el lenguaje (oral y visual) juega un papel importante en la vida de las personas, ya que cumple diversas funciones que llevan consigo la interpretación de la experiencia, la interacción con otros seres humanos o, incluso con los difuntos, como se podrá ver más adelante. Para ello, hacen uso de una serie de recursos lingüísticos que se encuentran en la lengua y que sirven para vincular diferentes elementos del habla y relacionarlos con el contexto que los rodea. Así, el lenguaje no es solo un sistema simbólico, sino también una herramienta que permite a los hablantes de una lengua “crear, mantener y cambiar las realidades sociales y psicológicas” (Cook, H., 2018, p.37). De esta manera, “los actores participan en una interacción mediada verbalmente bajo condiciones sociales específicas”".

It is shown in this paper that in Kavalan and some Formosan languages, verbs in object-control complements are required to undergo causativization. We argue that the peculiar requirement may be due to a well-observed constraint, i.e., the Actor-sensitivity constraint, which in turn follows from the morphological properties of voice affixes attested in these languages. It follows that control dependency should be thematically determined rather than grammatically determined, a conclusion against the standard structural approach.

Introduction Children's acquisition of an early verb lexicon constituted a major area of research in the passing decade (Berman & Armon-Lotem 1996, Bowerman 1990, Brown 1998, Clark 1993, Ninio 1999, Tomasello 1992). Of major interest were questions like: What is the ...