Olvasom Szilágyi N. Sándor Bukaresti mozaikkockák esszéjének utóíratában, hogy a marosvásárhelyi fekete márciuskor némelyek Bukarestben tüntettek, hogy ők Erdélyt márpedig nem hagyják, inkább meghalnak. S ezt egy kolozsvári román ismerőse...
moreOlvasom Szilágyi N. Sándor Bukaresti mozaikkockák esszéjének utóíratában, hogy a marosvásárhelyi fekete márciuskor némelyek Bukarestben tüntettek, hogy ők Erdélyt márpedig nem hagyják, inkább meghalnak. S ezt egy kolozsvári román ismerőse a szerzőnek kiröhögte. Egy bukaresti ismerősöm, aki Olténiában nevelkedet, egyszer megkérdezte tőlem, hogy miért van az, hogy a craiovai román, akinek közvetlen ismerete nincs az erdélyi magyarokról, az utálja leginkább a magyarokat. Erre van egy mitológikus, lélektani magyarázat. Ismereteink határán túl kezdődik a mesék, a mítoszok világa, mint a tudattalan tartalmak kivetítése. De az ilyen interetnikus konfliktusok esetében, minnél jobban nem ismerem akit gyűlölök, annál inkább működik az árnyék projekció. Amivel Szilagyi úr, valószínű nagyon "intelligensen" röhögő kolozsvári ismerőse nem volt tisztába, mint általában az egyoldalúan intelligensek, a kollektív árnyék projekció veszélye, melyet fel nem dolgozott kollektív történelmi traumák táplálnak a kollektív tudattalanban. Az ismerős tisztában van azzal, hogy Erdély nincs veszélyben, minő hülyeség ugye ezért tüntetni Bukarestben. De nincsen tisztában azzal, még a románok sem, akik nagy hazafiként Erdélyt védik, hogy Erdély elvesztésének iracionális félelme mögött, egy fel nem dolgozott román történelmi trauma van, Észak-Erdély elcsatolása. Mi magyarok nagyon egyoldalúan kezeljük a történelmi trauma kérdését. Úgy gondoljuk, hogy csak nekünk lehetnek történelmi traumáink a románokkal szemben, ami Trianonra fokuszálódik. Ha román-magyar történelmi megbékélést akarunk, akkor nekünk magyaroknak el kell ismernünk, hogy a románoknak igen is vannak történelmi traumáik, amiket mi magyarok okoztunk nekik a történelem fojamán. Hogy a románok el voltak-e nyomva Erdélyben vagy nem, nem egy vitatható elvi kérdés csak, mert e mögött a románok fel nem dolgozott történelmi traumái húzódnak meg, melyek újabb és újabb történelmi árnyék projekciókhoz vezetnek, meg ezek interetnikus konfliktusokhoz. Persze ez fordítva, ránk is érvényes magyarokra. Hogy a románok fel tudják dolgozni történelmi traumáikat, abban először is nekünk magyaroknak kell segítenünk, elismervén történelmi szerepünket a traumák kialakulásában. Mert ahogy már írtam, ez nem csak elvi kérdés, a múlt nem csak teoretikus elvi kérdés, hanem lélektani. Amit nem tud Szilágyi úr "intelligensen" röhögő ismerőse, hogy a történelmi traumák itt élnek velünk a jelenben, mert mindenki ott hordozza a tudattalanjában és ezért újabb és újabb konfliktusok forrássai is lehetnek. Ezért nem csak teoretikus elvi kérdések a törtélmi traumák, mert ezek a jelenben élő valóságok. Melyek hol szunyadnak, hol interetnikus konfliktusokban újulnak ki. Erre legjobb példa, sajnos nem csak volt, mert még mindig fenyeget, a volt Jugoszlávia összeomlását követő véres etnikai háborúk. De mi sem maradtunk ki, mert ott van a fekete március, az Úzvölgye. Az egyik erdélyi magyar értelmiségi megjegyezte egy adásban, hogy vásárhely mögött kölcsönös történelmi traumák vannak, melyek 1848-ig mennek vissza. Az úzvölgyi katonai temetőben fel nem dolgozott történelmi traumák vannak eltemetve, a temető maga is a kollektív tudattalan szimbóluma lévén, amit diabolikus szervezetek aktiváltak, hogy megalapítsák az AUR-t. Ezért nem elvi és lélektani kérdések a történelmi traumák, mert jelenlétükkel, politikai célból vissza lehet élni. Egy ilyen konfliktusban mindkét fél azt hiszi, hogy nagy román, nagy magyar, közben csak a manipulált történelmi trauma áldozata. Szilágyi úr által látott Erdélyt féltő tüntetők, lehet nem is voltak annyira eltájolódottak, mint gondolnánk. A reformszekusok tudatosan szervezett akciója is lehetett, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy a vásárhelyi román-magyar konfliktust ők generáltak. Ezt onnan gondolom, hogy utólag könyvek is születtek, hogy a vásárhelyi konfliktust magyarok szervezték,